|
 |
MESÉK |
|
|
Bartócz Ilona: Jön a mikulás
Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell.
A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszercsak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
– Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. – Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz?
– Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét?
– Szíves örömest – mondta a Nyuszi –, hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
– Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! – kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. – Nagyon finom lesz ez a leves!
– Magam is úgy gondolom - mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
– Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, és hamarosan visszatért Őzikével.
– Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! – mondta Őzike. – A Kisróka még nincs itt?
– A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez – morgott Nyuszi. – Ne is hívjuk ide!
– De bizony idehívjuk! – mordult föl Barna Mackó. – Idehívunk mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
– Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
A koldus három ajándéka
Volt valahol, hetedhét országon túl egy kis legényke, akinek nagyon rosszul ment a sora. A mostohája éheztette, hajszolta napestig, amikor meg kihajtotta a mezőre a jószágot, csak száraz kenyérdarabokat tett a tarisznyájába. A legényke a patak vizében áztatta a kenyérdarabokat, hogy meg tudja rágni. Egy szép napon, amikor éppen a kenyerét puhította a forrás vizében, kéregető állt meg mellette, és megkérdezte tőle, mit művel. A fiú elmondta, hogy mostohája kegyetlenül bánik vele, száraz kenyér az egész napi elemózsiája, és azt is csak úgy tudja megenni, ha vízben megmártja. De azért megesett a szíve a szegény kolduson, és megosztotta vele a kenyerét. Az meg hálából azt mondta neki, hogy teljesíti három kívánságát.
- Az első kívánságom az - kezdte a legényke -, hogy valahányszor ránézek a mostohámra, jöjjön rá a csuklás; a második kívánságom, hogy legyen egy sörétes puskám, de olyan, hogy ha kilövöm a sörétet, aki látja, fusson utána; a harmadik meg, hogy legyen egy klarinétom, és aki hallja, perdüljön táncra, akár akar, akár nem.
A koldus odaadta neki a puskát meg a klarinétot, és eltűnt.
Napszálltakor a legényke hazahajtotta a jószágot, be egyenest az istállóba. Ott már várta a mostohája, hogy jól megszidja, amiért későn jött haza. A fiú csak ránézett az asszonyra, az elkezdett azon nyomban csuklani, és amíg a legényke szeme rajta volt, nem tudta abbahagyni. Másnap megint csak elfogta a csuklás, amikor a gyerek rápillantott.
"Az ördög bújt ebbe!" - mondta magában a mostoha, és elszaladt a paphoz, elpanaszolta, mi történt, és kérte, űzze ki az ördögöt a gyerekből.
A pap kiment a mezőre a legénykéhez, és beszédbe elegyedett vele. Ki akarta szedni belőle a titkot, de a fiú csak akkor volt hajlandó elmondani, ha meztelenre vetkőzik. A pap nagy nehezen ráállt, s amikor a legényke látta, hogy már ledobta az utolsó ruhadarabját is, elsütötte a sörétes puskát egy tövisbokorra. A pap egyenest a tövisbokorba rohant. A gyerek ekkor belefújt a klarinétba, és a pap elkezdett ész nélkül táncolni. Járta a kopogóst nekikeseredve, a tüskék meg összeszurkálták, hogy jajgatott. A gyerek jót nevetett, aztán megsajnálta, eltette a puskát is, a klarinétot is, és útjára engedte a papot.
Ez meg szaladt egyenesen a falu bírájához, és azt mondta neki, hogy ördög bújt a kisfiúba. A bíró előparancsolta a pandúrokat, és ment velük meg a pappal ki a mezőre. Már messziről kiabálta:
- Börtönbe veled gazfickó, aki így megcsúfoltad a papot!
A gyerek szót sem szólt, csak elővette a sörétes puskáját, és egy sűrű tüskebozót felé lőtte. A bíró a pandúrokkal együtt rohant a sűrűbe, akkor meg fölhangzott a klarinét, s a hivatalos népek mind táncra perdültek, járták vadul, a tüskék meg szúrták-marták a testüket. Jajgatva ropták estélig, végül már könyörögtek a gyereknek, hogy tegye el az átkozott klarinétot, nem lesz semmi bántódása.
A legényke megkönyörült rajtuk, mindnyájan hazamentek békével. Azontúl már jól ment sora a gyereknek, a mostohája jóltartotta étellel-itallal, nehogy ismét elővegye az ördöngös szerszámokat.
Bartócz Ilona: Három karácsonyi galamb
Sötét erdő mélyén éldegélt öreganyó. Nyáron az erdőt járta, a madarak csivitelését hallgatta, gyógyfüveket gyűjtött, meggyógyította a beteg őzikéket, a fészekből kipottyant gerléket, esténként a csillagokat nézegette, s éjszaka édes volt az álma.
Így volt ez nyáron. De mikor eljött az ősz, lehullottak a nagy fák levelei, hó borította a füveket és a kopasz ágakat, akkor az öreganyóka behúzódott icipici kunyhójába, és várta, egyre csak várta a nyarat. Télen egyetlen öröme volt: a karácsony.
Karácsony estéjén az öreganyóka az icipici kunyhójában fölállított egy icipici karácsonyfát, a karácsonyfa ágaira három gyertyát, három csillagszórót tett, a legalsó ágát meg legféltettebb kincsével díszítette: egy icipici piros galambdúccal. Az anyóka nagyon szerette ezt a kis piros galambdúcot, aminek a tetejében icipici fehér házikó is volt, igazi kis galambház, apró párkányán meg három icipici üveggalamb, mintha éppen most akarnának beröppenni házikójukba. Öreganyó mindig nagyon türelmetlenül várta a karácsonyestét, hogy végre meggyújthassa az icipici gyertyákat, gyönyörködhessék a gyertyafényben csillogó icipici galambban.
Csakhogy az egyik karácsony este nagyon szomorúan végződött. Csillagszóró szikrája pattant az egyik kis üveggalambra, s az elrepedt. Sírdogált öreganyó, s a következő este, karácsony első napján, reszkető kézzel gyújtotta meg a második csillagszórót. Sisteregve szálltak az icipici csillagszikrák, egy szikra a galambház felé röppent, s elpattant a második üveggalamb is, olyan apró szilánkokra tört, hogy öreganyó még a darabkákat sem találta.
Ez történt karácsony másnapján is: elrepedt a harmadik kis üveggalamb, s üresen maradt az icipici piros galambdúc fehér házikójának párkánya.
A következő karácsonynak már nem is örült szegény öreganyó. Most is földíszítette az icipici karácsonyfát, de a szeme olyan könnyes volt, hogy a fehér gyertyácska fényénél alig látta az icipici piros galambdúcot.
A fehér karácsonyfagyertya nagyon-nagyon megsajnálta öreganyót. Apró kis lángja szomorúan libegett-lebegett, bánatában meg is hajolt a gyertyácska, aztán könnyezni kezdett, akárcsak öreganyó.
A gyertyácska egyik viaszkönnye az icipici piros galambdúc fehér párkányára pottyant, s ott megdermedt: pontosan olyan lett, akár egy kis viaszgalamb. A párkányra hullott a második viaszcsöpp: ott állt a második kis viaszgalamb, aztán a harmadik is. Éppen három galamb számára volt hely az icipici galambdúc fehér párkányán. A sírdogáló gyertyácska végigégett, kialudt.
Öreganyó meggyújtotta a lámpást, még egyszer a karácsonyfára nézett, s a lámpafénynél meglátta a három fehér kis galambot.
- Visszajött a három galambom! - kacagott, s ezentúl megint örvendezve várta a karácsonyestéket.
| |
|
|
|
|
|
 |
Naptár |
|
| 2025. Május
H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 |
|
| | |
|
|
|
 |
Étlap |
|
|
Október 5-9
HÉTFŐ
TÍZÓRAI: tej, gabonagolyó
EBÉD: karalábé leves, paradicsomoskáposzta, sült hús
UZSONNA: szalámis rozsos zsemlye, zöldség
KEDD
TÍZÓRAI: tea, májas prokorn kenyér
EBÉD: fokhagymakrémleves. bolognai spagetti
UZSONNA: sajtkrémws félbarna kenyér, zöldség
SZERDA
TÍZÓRAI , kakó, reszelt sajtos rozskenyér
EBÉD: gombaleves, paprikás krumli virslivel
UZSONNA: bocisajt, kifli
CSÜTÖRTÖK
TÍZÓRAI: tea, vajs korpás kenyér, főtt tojás
EBÉD palócleves, lekváros bukta
UZSONNA: felvágottas zsemlye, zöldség
PÉNTEK
TÍZÓRAI: tejbedara
EBÉD: ivólé, lecsós csirke, rizs
UZSONNA: vajkrémes kenyér, zöldség
| |
|
|
|
 |
Ajánlott oldalak |
|
|
| |
|
|
|
 |
Hirdetések |
|
|
Minőségi használt GYEREKRUHÁK (márkák).
Webáruház IDE kattintva!
dalma-ruha.shp.hu
HONLAP ÖNNEK!
Ovi, suli, személyes, családi és egyéb, könnyen kezelhető honlapok,
egyszeri kis költséggel, 6 munkanap alatt:
IDE KATTINTVA!
daviarweb
| |
|
|
|
|
|